tag:blogger.com,1999:blog-16431881647638640562024-03-13T19:21:54.538+01:00Madárlány"Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.”madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.comBlogger34125tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-64701220986111818422018-11-15T13:28:00.000+01:002018-11-15T13:29:51.889+01:00Kölyökvizslák<div style="text-align: justify;">
A szél mostanában láthatatlan. Az örömet és a szomorúságot úgy dobálja, mint a mama a dunyhát nagymelegek idején. Felborzolja a szívbe a haragot, és eltemeti az örömet. Langyos, lágy esővel öntözi, hogy nőjön növekedjen. Néha jó lenne átölelni, halk, félszavakkal kegyelmet kérni, egész valómmal elé állni, hogy lássa, igazából anyag vagyok, mozgásban lévő, formálódó. Szíveddel szelídítesz, magammá mintázol. Arcom lesz és hangom, amit te szólaltatsz meg. Idő nélküli térben patakcsobogássá változom. Szeretlek, mi mást mondhatnék? Fogadd el, hogy ez járt nekünk.<br />
Még a fali minta íve is megváltozott, ebben egészen biztos vagyok, pedig ugyanaz a forma, tíz éve nem volt átfestve. A lila harisnyám kiszakadt, erre emlékszem, mert mezítláb táncoltam veled a parkettán, ki tudja miért. Talán annyi volt bennem a gondolat és az érzés, hogy szűknek éreztem a cipőmet tőlük. Felemeltél, pedig akkor nem is ment végig még a táncrend, és úgy mosolyogtál rá, mint aki előre látja az elkövetkezendő harminc évet. Megijedtem, mert én csak aznap voltam, ott voltam, veled voltam, és szerettem volna elmondani, hogy az én testem nem akarja azt táncolni, ami a jövő, mert ennek a testnek itt és most csak jelene van, ez a legtöbb, amit ma neked adhat. A napokban is a kacifántos mintáknál jártunk, több időm is volt vizsgálni a falat, meg a bor minőségén gondolkodni, de mégsem változott semmi sem, pedig minden egész más lett.<br />
Két egymásba gabalyodott kölyökvizslaként álmodtuk a holnap kérdéseit magunkban egymásért. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Szp9bIlFzyI/W-1FEQaNVlI/AAAAAAAATWY/nvVHwondfKYiIzAAugPKqpZXFKKsk2JfACLcBGAs/s1600/f119fd3cea4c1750719e931ea1b7577f.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="700" data-original-width="471" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-Szp9bIlFzyI/W-1FEQaNVlI/AAAAAAAATWY/nvVHwondfKYiIzAAugPKqpZXFKKsk2JfACLcBGAs/s320/f119fd3cea4c1750719e931ea1b7577f.jpg" width="215" /></a></div>
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-50372030014758206202018-10-31T13:11:00.000+01:002018-10-31T13:11:47.152+01:00Havas talaj<div style="text-align: justify;">
Talán az volt a legkedvesebb, amikor az árnyékok délután hosszúra nyúltak, a fény körülölelte a falra feszített tükröt, és foltokban megtört az üvegen. A törött ablaknál álltam, hogy felszárítsa az izzadságot a napmeleg rólam, a foltokat a textílián. Szerettem ezt, mert mindennek megvolt a maga törvényszerűsége. Látni csak később kezdtelek el, amikor már megengedtem magamnak, hogy kinyissam a szememet. Mondhatnám, szerelem volt első pillantásra, de mit bántam én ki is vagy te. Napok váltak bennem arannyá, szavak lettek általam kinyitva, emlékek bújtak elő belőlem, és mindennek a legtetején ott voltam én, keresve saját magam hangját, legyőzve az egész várost a madaraktól és számolva a lélegzetvételeket a tömött buszokon. Nem számított a külvilág, mert egyszerre voltam láthatatlan, és egy növekvő, duzzadó folyó. Nem kértem bocsánatot, mert nem érte volna meg. Anyámmal is jobb lett a kapcsolatom, mert többé nem kérte számon a múltját bennem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Te meg egy szelíd, jól eső zápor voltál, minden színtéren. Remekül tudtam álcázni a zavaromat, a hímzett kabátom alatt ott volt minden elrejtett félelem, csak Zita csipkét varrt rá, hogy ne látszódjanak a szakadások. Nyár végén aztán hordhatatlanra foszlott. Hosszú idő múlva vettem csak másikat, ami valahogy nem akar elszakadni, hogy foltokat lehessen rá varrni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azokat a pillantásokat szívesen visszahoznám, miközben vártál rám, én meg próbáltam csendben lenni, pedig kiabálni akartam , hogy felfogd, én nem harcolok. Engem el kell venni, ha valaki felé nyúlok, vagy engedni kell táncolni a kiégett izzók között, és meg kell érteni, hogy számomra ha tudom is, ha fel is fogom ésszel, hogy nyár van, mindig, örökké éppen most esik le az első hó. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Q28AP8uOpfk/W9mbw4vxrMI/AAAAAAAATV8/EdGUBCHFoNwl9htM3yTbrN3Q5RbIH2DngCLcBGAs/s1600/10b82b843bb5da094d84397b049c1162.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="481" data-original-width="437" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-Q28AP8uOpfk/W9mbw4vxrMI/AAAAAAAATV8/EdGUBCHFoNwl9htM3yTbrN3Q5RbIH2DngCLcBGAs/s320/10b82b843bb5da094d84397b049c1162.jpg" width="290" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-81320284042118716362018-07-03T00:43:00.001+02:002018-07-03T00:43:47.044+02:00Tótörténet<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mi van ezzel a hellyel, de többedszerre mentett meg minket az idén. Napernyők, üres fagyispult, némi szél, kigyúrt emberek, és mindezeken túl kócos tóhullámok. Én még úgy emlékszem rá, mint a nyár legszebb helye, ahol egy gombostűt sem lehet leejteni a strandolóktól. Fülledt meleg, hosszú kocsisorok, bikini-tömeg. Nyaranta könyörögtem az édeseknek, hogy menjünk úszni, de általában csak a szőlő tövében olvasott Shell-katalógus színes lapjai maradtak, meg a sosem szűnő gyom a virágágyásban. Nénjéék egyszer elvittek, pöttöm voltam, és egy piros karúszóban kacagtam - a szemembe fröccsenő vízcseppektől alig látva - a boldogságot. Látjátok, ti is tettek velem valami jót, akkor még azt is tudtatok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán más lett, mintha közelebb húzták volna az Istenek néhány kilométert, pedig ott volt eddig is, csak az a pár centi magasság, ami miatt nem jött rám többé az a lazacszínű rövidnadrág (mikor Keresztanyu megvette hároméves voltam, és a bokámig ért. Kiskamaszként már a fenekemet súrolta, de később, zavarodott, pufi-tiniként is feljött, mintha velem akarna maradni örökre. Talán miután kidobtuk, azután lett minden hirtelen annyira nyers ebben a világban. Kár, hogy az emberrel együtt nem nőnek a ruhadarabjai is. ), csak az változtatott meg mindent. </div>
<div style="text-align: justify;">
Volt egy nyár, amikor sokat mentünk, sportolási célból, szigorúan biciklivel. Zsófinak nem volt fék a biciklijén, úgy ment le a dombon. Azt hittem szörnyethal, de csak a napszemüvegét kereste a földön fekve. Az iszapszínű sáros víz csípte a pirosra horzsolt sebeket a térdén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most is ez jutott eszembe, hogy pont ott, a térdkalácsánál volt egy vastag csíknyi terület, ami legalább egy hétig fájt neki, de nem jajdult fel, szinte büszke volt rá, mint a gyerekek a horzsolásokra, harcisebként nézett. Harcosnak éreztem magamat én is, bokáig a vízben, a habok alá rejtett történetekkel, amibe belefulladt már annyi ember,és ahol először vettek észre lányként, tizenkét évesen a rózsaszín fürdőruhámban; ahol először akart megölelni egy fiú, és ahol én még evészavaros fruskaként csak a vízre tudtam gondolni, hogy ha alámerülök nem vesz észre senki, nem a mellem vagy a hosszú hajam lesz a színpad, csak én magam, ahogy hívnak, ahogy érzek, amit gondolok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Melléd sodródtam, látod, annyi megélt nap után, a szitakötők párosodnak a nádasban, és a kékeszöld árnyalatuk egészen beleolvad a víz türkiz álmaiba. Itt vagy velem, és végre látsz. Mesélsz és hallgatok, mesélek és hallgatsz. Ez a tó egy kis patakból lett felduzzasztva.El sem hinnéd, igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma nem vagyunk azok, akiket beszorítanak a fehér falak, ma benne vagy a víz meséjében, a gyerekkoromban, a felnőttkoromban, belenőttél az életembe és összeértünk, átfolytunk egymáson. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyszer elhozzuk ide a gyerekeinket is, hogy úgy mint én, tanuljanak meg ők is úszni magukban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-ISwqCwgYaec/WzqprhY1_uI/AAAAAAAATVc/ctyg7z5IxPILGGnrRjEI0w5IIwEJ0-_CwCLcBGAs/s1600/tumblr_nlbtnyUx4H1t7xuqto1_540.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="540" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-ISwqCwgYaec/WzqprhY1_uI/AAAAAAAATVc/ctyg7z5IxPILGGnrRjEI0w5IIwEJ0-_CwCLcBGAs/s320/tumblr_nlbtnyUx4H1t7xuqto1_540.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-75930818396651299612018-06-20T22:46:00.000+02:002018-06-20T22:46:14.075+02:00Létjelek<div style="text-align: justify;">
A Nap felé fordulva ténferegve átgurul az álom a sötét léttengerbe. Csend van. Egy általad kedvelt helyen más a hazautat keresi, leugrott a villamosról, nem kért segítséget. A hőmérsékletről nincs emlék, csak érzetek vannak. Keményen lélegző beton, sziréna-kábulat. Ez most az a valóság, amire gondolni sem merne senki. Aztán apró zihálás, az otthon meleg csókja a zakatoló szívverés nyugtatására. Milyen furcsa ez is, hogy a biztonság ambivalens, helyhez kötött lett, és onnan jön, ahova régen még vendégségbe se ment volna szívesen. Lengedeznek az álmok, fuvallatként kapaszkodni. Valamit félálomban furcsa mohapuha szeretettel felé ásít. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szomjas, pisilnie kell. Ez a szükségleteken túlmutat. Bármi jobb a karcoknál. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akar gondolkodni. Leejtette ide a Jóisten, de persze ez sem igaz, maga mászott ezidáig négykézláb, itt van, itt kap minden reggel mellkasára szívölelést. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ideig nem nézett tükörbe, tudod, mert magát látta benne. Azt mondják, fogadd el, szeresd meg. Fogalmuk sincs róla mit beszélnek. Nem láthatják a striákba festett csíkos könnyeket, hogy valójában szavakkal vagy tele, hogy van, amit ha körömkefével sikálsz, akkor sem tűnik el, csak fehérebb lesz minden mosakodásnál. </div>
<div style="text-align: justify;">
Gyerekkorában szerette a számháborút, jó volt az erdőben elveszni. Egyszer, majdnem belesétált egy mocsárba. Szép lassan belecsúszhatott volna, míg a kékek a zászlót védik, a pirosak támadnak, két lány számát leolvassák, egy elbújt a bokrok közé, a többi izgatottan várja, hogy közelebb férkőzhessen az ellenfél térfeléhez, és csak a végső számláláskor derült volna ki, amikor a zászló új gazdát cserélt, vagy büszkén lobogott otthonában, hogy az aki ott elveszett, akinek egy cipő maradt az életéből, valójában csak erre várt, igazából nagyon is él. Valaminek történnie kell, hogy túl tudd élni magadat, hogy igazán megszüless, hogy ne cipeld tovább. Bárcsak elsüllyedt volna a mocsárban akkor, bárcsak tudna olyan jelent, ahol ha lehunyja a szemét nem látja magát a tükörben, mégis létezik, mégis ott van. De hát él, és ez mindennél fontosabb, ha engem kérdezel. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-L73G6KkoBhQ/Wyq8xrdX8iI/AAAAAAAATTM/UIZxq0TGpFEfwqSJdEP1eXGq_q9ghabEACLcBGAs/s1600/iphone-wallpapers-tumblr-best-of-49-aesthetic-tumblr-backgrounds-black-c2b7ac291-download-free-cool-hd-of-iphone-wallpapers-tumblr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="902" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-L73G6KkoBhQ/Wyq8xrdX8iI/AAAAAAAATTM/UIZxq0TGpFEfwqSJdEP1eXGq_q9ghabEACLcBGAs/s320/iphone-wallpapers-tumblr-best-of-49-aesthetic-tumblr-backgrounds-black-c2b7ac291-download-free-cool-hd-of-iphone-wallpapers-tumblr.jpg" width="180" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-33742138966638038982018-04-11T17:05:00.002+02:002018-04-11T19:17:52.120+02:00Lány levetett cipővel Már egy hónapja nem álmodok semmit sem. Ágyam vetett megalkuvás, szavaink nyugvó állatok. Tigris vagy, ha mégis észreveszlek alvó magányom szegletén. Foltjaid, hogy ne lássam, szemem eltakarom. Szeretni téged, mint a nagyvadak. Veszélyes izgalom.<br />
<div>
Látom a Napot, sápadt fénykorong, hasítva karcolja a horizont peremét. Szédülök. </div>
<div>
Hol is vagyok? Hol is lehetnék? Ezt a várost nem értem, és nem ismerem azt az embert sem, aki újra és újra puszit ad az arcomra elköszönésképpen. Nem baj, ez nem a te hibád. </div>
<div>
Néha gondolkodom felesleges dolgokon, mint megosztani veled az ént, néha sikítva akarom, hogy tudd a diófa történetét, ismerd a fiút, aki miatt itt vagyok, akard a fájdalmaim gyökerét. Akarom, mert muszáj, hogy könnyíts, moss át, alakíts emberré, nyesd le szárnyaid, hogy nekem adhasd. Zuhanok, mindig is zuhantam. Néha megtart egy-egy légtömeg. Adj hangot a számba, bátorságot a világodhoz és tudd, hogy soha sem fogok már senkit úgy szeretni, mint ahogy téged tudlak!</div>
<div>
A múltad nem lehetek, hasadok és nyöszörögve koncentrálok, hogy láthasd a bőrön átütő erek kékellését, a megfeszült izmok erőlködését. </div>
<div>
Mondogatom, nem fontos. Megtalált keszkenő leszek. Más dobta el, vagy nekem hagyták ott? </div>
<div>
Nem akarom megtudni a választ, te meg úgy sem árulod el. </div>
<div>
Ebben a házban lélegeznek a szobanövények. </div>
<div>
Mamánál mosdatlan kézzel, cipő nélkül, lassú kilégzéssel. Eltört bicikli, kavicsos udvar, lavórban fürdés, húsz lépésből világgá menés. És akkor még nem is tudtad, hogy a füstölő oldalára, az akasztófák és kisvirágok fölé cikkcakkos, dőlt betűkkel írtam a nevedet, és megígértem magamnak, hogy ha meg is talállak, akkor sem leszek hajlandó felvenni a cipőt. </div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-JOo-Q42dhzQ/Ws4kI_dM_3I/AAAAAAAATRE/REGJPQSI-KsXWcrKmQoWiIFOdJTsAj5cACLcBGAs/s1600/tumblr_o5vnueledw1ualpado1_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-JOo-Q42dhzQ/Ws4kI_dM_3I/AAAAAAAATRE/REGJPQSI-KsXWcrKmQoWiIFOdJTsAj5cACLcBGAs/s320/tumblr_o5vnueledw1ualpado1_500.png" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-51691820562489017922017-10-17T13:10:00.000+02:002017-10-18T12:26:35.173+02:00Ősz<div style="text-align: justify;">
A hajnal éles recsegése, a fáradt szél halk sóhajtása a tarkómon, apám nem fogadott hívásai, a fixír csípős szaga, eldugult lefolyó, mama nevelt paradicsomjai, és az utcán ásítozó tarka falevelek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A napok sziszegik;ősz van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Belebélelem magamat a nyári ölelésekbe, mondatokba, ígéretekbe. Még mindig a gyimesi fenyőfák illatával álmodom, és eszembe jutnak a csángó ember szavai, hogy sokan maguktól viszik be a gyerekeiket az árvaházba, mert nincs pénzük felnevelni őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az ősz, egy másik ősz. Nem hasonlít semelyik eddigihez sem. Ebbe az őszbe erősen belekapaszkodtam, megmarkoltam, majd szép lassan eleresztettem, hogy zuhanjon és keressen magának talajt, ahová földre érhet. Keresem én is a földetérésemet, gravitáció nélkül száguldok, csukott szemmel. Onnan tudom, hogy felnőtt vagyok, hogy senki sem fogja már a kezemet a becsapódás előtt.<br />
Néha nehéz szeretni magamat, anyának, nagymamának kell lenni, pótolni minden családtagot pótolhatatlan önismerettel. Ringatni magamat, ha kell felpofozni, és összeszedni minden halat a talán tengeréből. Nem félek, nem szabad. A lány, aki félt, már tudja, felesleges minden aggodalom.<br />
Otthont csináltam magamnak. Otthont belőled és belőlem.<br />
Van egy barna macska a szomszéd utcában. Részeg estékent hazafelé tartva előjön, ha hívjuk. Dorombol, hízeleg, aztán leül, de az autószervizen túl már nem megy, onnan kap enni. Nézi, hogyan távolodunk, bámul utánunk, mint aki már azt is tudja, amit mi még nem.<br />
Mintha a jelenlegi életem volna.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-_Pk0dJ8yoxs/WeXk-D4pNDI/AAAAAAAANEc/sFiJUDAUolkM_w343oGeeOqT1HHMyRwmwCLcBGAs/s1600/tumblr_nd6lr5lnId1trfawoo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="699" data-original-width="500" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-_Pk0dJ8yoxs/WeXk-D4pNDI/AAAAAAAANEc/sFiJUDAUolkM_w343oGeeOqT1HHMyRwmwCLcBGAs/s320/tumblr_nd6lr5lnId1trfawoo1_500.jpg" width="228" /></a></div>
<br />
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-44581094200784756682017-07-12T20:12:00.001+02:002017-08-31T00:02:50.687+02:00Zöngétlen város<div style="text-align: justify;">
Ez a város még mindig ugyanaz a botlásokkal és színes transzparensekkel teli őskáosz, ahol a hajléktalanok az útra piszkítanak. Mégis, mintha fiatalodna. Nyarat majszol reggelire. Megrágja, csámcsog, majd kiköpi. Az egészet le kéne már nyelnie végre. Furcsa, milyen nagynak tűnt régen, és most mennyire aprónak tetszik. Szinte áttetsző, mint a fák kócos koronája a hajnali harmatzuhanyban. Nem lep meg, nem is kápráztatja szemeimet. Úgy nézek rá, mint aki mindent tud, pedig dehogy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már megmentettem az összes csigát eső után, egyesével pakoltam át őket az út túloldalára. Néha engem is átpakolhatna valaki, hogy ne legyek áldozata arra guruló barázdált biciklikerekeknek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Eljöttem egy olyan helyről ahová már nem tartoztam, egy olyan helyre, ahová még nem tartoztam. Azóta is keresem a tetőt a falaimnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Halkan hullámzik a nagy folyó. Azt mondod békés, pedig sokan belefulladtak már. </div>
<div style="text-align: justify;">
Honnan szaladtam idáig, ezt kérdik. Ki tudja honnan? Ki tudja miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
Zörög bennem a megijedt lány. Felemelem, magamhoz ölelem. </div>
Magamat kerestem és téged találtalak meg.<br />
Véget érve kezdődök el.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-CX7P5nXFWrM/WWZmjjx1alI/AAAAAAAAJ9k/XGdBAOJjTVsJEfVb3YX0gLW0vEt_3NsCACLcBGAs/s1600/a4f00dc00f8aa6f34ab905dec9397d0e--tattoo-depression-recovery-recovery-tattoo-mental-health.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="540" data-original-width="540" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-CX7P5nXFWrM/WWZmjjx1alI/AAAAAAAAJ9k/XGdBAOJjTVsJEfVb3YX0gLW0vEt_3NsCACLcBGAs/s320/a4f00dc00f8aa6f34ab905dec9397d0e--tattoo-depression-recovery-recovery-tattoo-mental-health.jpg" width="320" /></a></div>
<br />madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-25524312854670588622017-05-26T15:20:00.000+02:002017-06-02T23:57:09.163+02:00Újratavasz<div style="text-align: justify;">
Ez megint egy Újratavasz veled, a harmadik. Az idő már langyosabb, néha már a kristálykorongokat is látom a fák ölébe ágyazódva a hajnali sugarak fényében, ha nagyon erősen koncentrálok. Ebben az Újratavaszban már nincsenek eltévedt madarak, akik télen jönnek haza Afrikából, vagy halak, akik repülni akarnak. Ebben az Újratavaszban pontosan annyi van, amennyi vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most is tanulnom kell téged, magasabbra kell nőnőm, hogy elérjelek. A bőrödet ilyenkor rézre festi a nap, indiánszínűre, és hosszúra nőtt árnyékok kucorognak a szempillád tövében. Nézlek, de nem látlak, eltakarod magadat előlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bár más ágyon fekszünk, más szavakkal, ugyanazzal a testtel. A lepkés kispárnahuzatnak még ugyanúgy otthon illata van, hiába mostam ki ezerszer illatos öblítőkkel és mosószerekkel, az még mindig ugyanúgy, ugyanolyan jó. Ezekben találom meg magam, a felidézett első mondatokban, amikre sosem tudtam azt felelni, amit akartam. Vajon hány napig képes az ember a bűntudat nélküli boldogságra? </div>
<div style="text-align: justify;">
Nemrég sétálni voltunk, és láttuk, hogy a diófát tövestől kicsavarta a szél. Már semmi sincs, ami emlékeztetne a fájdalomra, </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-IqXgKq2ocmg/WSgrgmXaH-I/AAAAAAAAI8E/pxApIfAYLWgCwqYHOy7OA4CtY9aNhS2jwCLcB/s1600/tumblr_m6rua2bdSh1rnvj6do1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="466" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-IqXgKq2ocmg/WSgrgmXaH-I/AAAAAAAAI8E/pxApIfAYLWgCwqYHOy7OA4CtY9aNhS2jwCLcB/s320/tumblr_m6rua2bdSh1rnvj6do1_500.jpg" width="233" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-63734119557324559282017-04-17T00:31:00.000+02:002017-04-17T00:31:38.108+02:00Együtt egyedül<div style="text-align: justify;">
Hogy büszke voltam, abban biztos vagyok. Tanulok mindent. A bögre csáléságát, a tettek hajlékonyságát. Tanulok, amíg velem leszel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Eszembe jut néhanap, az az első korty szilva, amit először nálad ittam. Nem tudtam angolul (most sem tudok), csak szédültem, és minden repedést megjegyeztem. Érezhettem valamit belőled, a szoba éleiből, és fekvéséből, pedig sejtelmem sem volt róla, hogy ezen a helyen fogok fájni és nevetni, hogy ez lesz az életem, itt lesz az életünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néha alvó tigris vagyok, megsebzett mancsokkal, ferde csíkokkal, melyeket te egyenesítesz ki a valóság ráncolt,földig érő szoknyáján egyensúlyozva. Így telik el egy-két-több hónap, hogy néha csillagokat taposunk, aztán porrá törjük őket, egészen a tejútig ringatózva. Néhánynak nevet is adunk, mert megszemélyesítjük azokat, akiket szeretünk. Ilyenek vagyunk. A Nap is hiába süt, ha lehúzod az összes redőnyt a szobában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Te lefelé fordítod zavarodban a felvillanó kijelzőt, én meg sírok szégyenemben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyfelé nézni, hogy tekintetünk találkozzon, összeölelkezzen, bambán elvigyorodjon az ismerős sugaraktól. Ettől kéne boldognak lenni. <br />
Nézem a plafonon kergetőző árnyakat, a dísznövény levelének szabálytalanságát, és a sajátjaimra gondolok. Álmosan pislákol a lámpa, te a balomon szuszogsz. Minden egyszerre ringatózik a sárgára színeződött nyugodtságban. A lélegzetem normálisra lassul, és farkasszemet nézek saját magammal.<br />
Nem tudok versenyezni azzal, ami ismeretlen. Nem tudok. Én nem...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-MxoUTI9ik7E/WPPwdoY1UmI/AAAAAAAAI7k/I71rBn0fF_ExeLgtYFJILC4c__YSnzCcgCLcB/s1600/1454923_695653523808656_1912649739_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="216" src="https://4.bp.blogspot.com/-MxoUTI9ik7E/WPPwdoY1UmI/AAAAAAAAI7k/I71rBn0fF_ExeLgtYFJILC4c__YSnzCcgCLcB/s320/1454923_695653523808656_1912649739_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-77024660048251696212017-01-28T23:29:00.000+01:002017-01-28T23:29:09.925+01:00Hat cent körte, meg a többi járulékos veszteség<div style="text-align: justify;">
A szavakra már alig emlékszem, kilökte belőlem a szilárd felejtés. Ki tudja minek iszik az ember, ha mindenre emlékezni akar. Mert nekem az a fény, amit ódon fémcsövek okádtak magukból, maga volt a tapintható boldogság. Engem nem zavart ha nézel, mert akartam, hogy olvass, számláld lapjaim, és fejtsd meg belőlük a magad igazságát. Annyi mindenünk van, két kézzel adott az élet, mégis azt akarom, amik voltunk, és akik nem lehetünk többé. Az arcom árnyékát már nem látni délután, a Napot felhők takarják a pillantásoktól. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap mélyeket sóhajtott a Duna, a hideg pára belénk fagyott. A hidakból csak koromfekete súly lett, éreztem, hogy húzzák lefelé minden csontomat a jégtömbök. Mindketten zajlunk. Magamba rohanok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meglátogatott egy cinege. Istenemre, látni akart. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elindultam, egy részem utánam baktatott, lépéshátrányban volt. Még mindig úgy sétálok ezen a környéken, mint aki meg akarja szelídíteni az életet. Ha látnád! Minden csupa hullám meg göröngy. A véráramot lelassítom, ne lássam a lábnyomok térfogatát, a bakancsom talpának mintáit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval a folyó, meg az ordító hideg, a fák kopaszsága, és a rajtuk felejtett égősorok. Hiányzó izzószálak. A hó megint késett egy hónapot, és most kemény, szívós, de vakító fehér. Olyan fehér, hogy beleordít a párás éjszakába, minden csontba belekúszik, és nyújtózkodik, kezével kalimpál, lábával hadonászik, és kuckónyi hely sem marad a magánynak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérkeztem, engedj be! - láttam a szemébe a félelmet. Aztán elrepült. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-GzKBYMISNs4/WI0a3oKgZoI/AAAAAAAAI4o/JlBOQ48AbsI79ggfP7alpIy4g2wG0CSnwCLcB/s1600/tumblr_o2yweucZxJ1v8i9ugo4_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://4.bp.blogspot.com/-GzKBYMISNs4/WI0a3oKgZoI/AAAAAAAAI4o/JlBOQ48AbsI79ggfP7alpIy4g2wG0CSnwCLcB/s1600/tumblr_o2yweucZxJ1v8i9ugo4_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-35790438822951322732016-12-30T11:49:00.000+01:002016-12-30T11:50:59.745+01:00Lenge sátor<div style="text-align: justify;">
Megyünk előre, utat törve magunknak habzó naplementék szelíd ívén keresztül. Néha kereslek hajnalban; gyűrődik-e a lepedő hátad nyomatától? Olyankor mindig megtalállak, akkor is, ha helyettem a párnacsücsköt öleled. Van ennek egy alig hallható visszhangja bennem. Megáll az idő. Nem mozdul, esküszöm. Látom, ahogy a lába,- nem is láb, inkább kar-, a levegőben úszva megfagy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden magától működik. Két perc álmatlanság az egész.<br />
Itt tapinthatóak a szavak. Elvégzem. Kérded, miért, felelni nem tudok. Mert nem az én számból folyik, csak bújik, a változékony életek ki nem mondott történeteibe.<br />
Egyszer elmondom, s te hallgatod majd.<br />
Hallgatod a csontok halk összekoccanását, a madarak szelíd kuporgását, s a tavaszi szép virágok első mosolyát a Földre.<br />
Akkor elmondhatod, hogy ismersz. Rám nézel, és nem leszek már senki, mert minden ami vagyok, ott lesz a kilélegzett levegő atomjaiban. Egy fel nem vehető világ, egy már kibogozott csomó. Arc leszek, és fény, egy gesztenyefa öblös levele, ilyen egyszerű leszek, ennyire szánni való. Rétegtelen tünemény.<br />
És mégis csak omlik majd az a rengeteg vakolat rólam, zajtalan lesz és mohó.<br />
Vajon hogy fogsz belakni egy olyan házat, aminek nincsenek falai?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-bl8sggEkrN4/WGY7UYcyErI/AAAAAAAAI4Q/2cqoZEMPQNA453PrE6-KghugSaaK56cWQCLcB/s1600/5c2d779bba269e29fde64fd7412ff50a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://3.bp.blogspot.com/-bl8sggEkrN4/WGY7UYcyErI/AAAAAAAAI4Q/2cqoZEMPQNA453PrE6-KghugSaaK56cWQCLcB/s1600/5c2d779bba269e29fde64fd7412ff50a.jpg" /></a></div>
<br />
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-84735920336254079102016-11-04T23:48:00.000+01:002016-11-04T23:48:08.842+01:00Az idő is lélegzik<div style="text-align: justify;">
Emlékezni, soha nem felejteni. Ez a mindennap. Semmi sem oldhatja ki belőlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ha behunyom a szememet, látom is, érzem is. Hallom a hangját. Először fáradt, aztán kissé nyugodtabb tónusú. Várja, hogy megszólaljak. Nem teszem, mert nem tetszik, ahogy hozzám beszél. Aztán mégis mondok valamit, talán a kérdéseire a választ, vagy valamit, ami lényegtelen, de mondanom kell ahhoz, hogy elhiggyem, létezem. Ez már nem olyan, mint tegnap. Ott táncol a szemem sarkába, migrénes foltként, elevenen. Mégsem olyan. Megváltozott. Valaki átszabta a ruháját. Most kissé lóg rajta. Rongyosra taposta, pedig alig egy hete,hogy viseli. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meglepett, ennyi az egész. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden szó valakié már. Az összes,amit akkor írtam. Pedig nem is tudtak róla, nem sejthették. Vakok is, ostobák is. Akár csak én akkoriban.</div>
Tudod, ez olyan, mint egy virág, ami önmagának nyílik egész életében.<br />
Már másban pulzál,amit egykor bennem hagytatok.<br />
<br />
S. mindig kiveszi a rókakölyköt az anyja öléből, ha biztonságban érzi magát. Melletted az én kis rókámnak sincs szüksége az anyjára.<br />
Ma már teljes a biztonság idebenn.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-UqDtZW-mITQ/WB0P2YIFA6I/AAAAAAAAH0M/JjsZkoy4H1QQk6yXssvMnhpVDAWKyEgFwCLcB/s1600/tumblr_nd7gl230e21sntkhyo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://4.bp.blogspot.com/-UqDtZW-mITQ/WB0P2YIFA6I/AAAAAAAAH0M/JjsZkoy4H1QQk6yXssvMnhpVDAWKyEgFwCLcB/s320/tumblr_nd7gl230e21sntkhyo1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<br />madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-15660243270240087212016-10-08T23:41:00.000+02:002016-10-08T23:41:24.055+02:00Lehetséges<div style="text-align: justify;">
Mert ezüst színű cérnaszálon táncolt, tudta jól. A cérna puha volt, kellemes, jól esett a lábnak sétálni rajta. Sokszor gondolta, nincs súlya. Enyhe légmozgást érzékelt, mint a vágyakkal kitömött habos felhők, úszott ilyenkor az égen. Máskor villámok szaladgáltak a fekete lepedőn, ilyenkor halkan nekidőlt a csendnek, és feszítette, húzta, át akart lépni rajta, hogy megkeresse, megtalálja mindazt, ami tovább görgette volna az áttetszőre szőtt éjszakák alig látszó leheletén. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lehetetlen hinni benne.</div>
Elfogadni könnyebb volt, mint gondolta volna. Csak leült egy tiszta sarokba és összeszámlálta szavait.<br />
<div style="text-align: right;">
Szeretlek, mondta már sokszor. </div>
<div style="text-align: right;">
Hiányzol, rebegte vonatok olajos perceibe. </div>
<div style="text-align: right;">
TE, kiemelve, nagybetűvel. </div>
<div style="text-align: right;">
téged, halkan, mormolva a fal által védve, kissé eldadogva. </div>
<div style="text-align: right;">
Jó ez így. </div>
<div style="text-align: right;">
Mindig?</div>
<div style="text-align: right;">
m i n d i g</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hideg lábakat melegített a másikhoz kuporodva. Boldog vagyok, szuszogta mafla hajszálak tengerébe. Nem tudom ereszteni, gondolta, most aztán nagy bajban vagyok. Ha rohanni kell, én bizony nem bírok. Ha itt hagynak, én bizony itt maradok tollatlanul, lefosztva, szánva. Megtalálna-e valaki rohanvásomban? Kínálna-e étellel, fekhellyel, simogatná-e arcomat más?</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehetetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyik vagyunk, amennyik, addig, ameddig. Elfogadom, csak engedd meg, hogy a másik oldalam tartsa a tüdőt, a ziháló mellkas kapaszkodását, a kidőlő falombok zaját.Összerakni csak úgy leszel képes, ha keretbe fogod lüktető húsom parancsait, és megvárod míg teljesen szét nem robban egyetlen csomóba összefutó, apró hajszálrepedésekké. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-OkdCcx32O58/V_lne_DGJoI/AAAAAAAAHzw/Xl3vQq9ZObQ12X1265USjjDuxaqL0HCWgCLcB/s1600/tumblr_odbb4iSJJJ1vdfe3qo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-OkdCcx32O58/V_lne_DGJoI/AAAAAAAAHzw/Xl3vQq9ZObQ12X1265USjjDuxaqL0HCWgCLcB/s320/tumblr_odbb4iSJJJ1vdfe3qo1_500.gif" width="202" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-78385193949592273362016-09-02T23:10:00.000+02:002016-09-05T12:08:28.315+02:00Akarat<div style="text-align: justify;">
Csak hiszed, hogy felkelsz, portalanítod a tegnapot, és félelem nélkül benne élsz a mában. Bizonyosság a szerelemben, a jövőben; bizonyosság finom, egyre előre törekvő ráncaidban, ha mosolyogsz egy kimondott, és ha haragszol egy elhallgatott szóért. Várakozni egyszerűbb volna, csiga vonalakba fonni bágyadt mosolyod, feltekerni a mindig eljövő reggelek halovány és repedezett szemhéjára. Beborítani vele a sápadt, vonagló bőrt, amin átlátszanak a kék ütőerek, és lüktetve folyik bennük az álmos, folyton rohanó, piros vér. Ez is elmúlik egyszer, mondják. Csökken, mint napjaid száma, megkarcsúsodik, de szép marad, ha vágyod szépségét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Diktálom, írd!</div>
Maradunk egymásnak:<br />
két aláhúzott, ölelkező szó,<br />
bátor szívszelídülés.<br />
Senki sem tudja, senki sem látja majd,<br />
csak az éjszaka homályos,<br />
alig lélegző mellkasára hajtott kócos fejek.<br />
Vedd el ami jár, és menj,<br />
hogy visszajöhess,<br />
és odaadhasd mindazt,<br />
ami benned maradt belőlem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-GTGTI5wys3o/V8nqbOGvVqI/AAAAAAAAHzQ/O0c-G1LH1SQ3OJJXUjdE99iU38RAqU_yQCLcB/s1600/tumblr_o0r073Tdl61ualpado1_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="227" src="https://1.bp.blogspot.com/-GTGTI5wys3o/V8nqbOGvVqI/AAAAAAAAHzQ/O0c-G1LH1SQ3OJJXUjdE99iU38RAqU_yQCLcB/s320/tumblr_o0r073Tdl61ualpado1_500.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-21864824431526834952016-08-02T15:14:00.000+02:002016-08-03T09:59:49.348+02:00Csendből a zajba, zajból a csendbe<div style="text-align: justify;">
A nap körvonala a lámpák halvány fényébe kapaszkodott. Ült, és ültem a szótlan mindenségben, ajkai néha kíváncsian megtalálták húsomat. Alig emlékszem szavaira, csak a félszeg léptek puffanásai visszhangzanak fülemben. Én a Holdról meséltem, ő várt valamire, amit azóta is keresek magamban. Már valakik voltunk, felfelé ívelő kacsok a szőlőfürtökön, de még tájidegenek, savanyúak, zöldek és aprók. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megriadt a gondolattól, hogy többé nem adhat, pedig ősz hajamba kapaszkodva képzelte el éjjeleink varázsát. Mély sóhajtásba kalimpáltam a Vár narancssárgás búcsújában. Ujjai az enyémeket kergették, mély hangon szólították, de én vártam. Hogy mire?</div>
<div style="text-align: justify;">
Vártam, hogy mondja ki, ígérje meg, adja szavát írásban, pecsétet is nyomjon rá, tintás kézzel szorítsa magához, fennhangon esküdje, hogy soha, de soha nem hagyja, hogy más hallgassa csöndjeinket. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-ZmstFxpO6-k/V6Ccg-U-fgI/AAAAAAAAHyE/NvYxqSldkDUGYhvkXhH0Q6bmHuQjMKs-gCLcB/s1600/tumblr_o5j8waEC2S1qh0z32o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="226" src="https://2.bp.blogspot.com/-ZmstFxpO6-k/V6Ccg-U-fgI/AAAAAAAAHyE/NvYxqSldkDUGYhvkXhH0Q6bmHuQjMKs-gCLcB/s320/tumblr_o5j8waEC2S1qh0z32o1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-32869311393409065872016-06-29T15:00:00.001+02:002016-06-29T15:05:19.318+02:00Tengereink<div style="text-align: justify;">
A keze csak pihent az övében, de erősen szorította, mintha attól félne, kicsúszik a sajátjából, ahogy a körömvirágos szappan szökik fürdéskor. Szilárdan fogta, és arra gondolt, hogyan lehet valami ennyire könnyű, mégis határozott, meg hogy mindig megnyugtatta ez a kézpuhaság, pedig most benne volt a kimondatlan félelem is, hogy egyszer nem, hogy többé nem, nem az övét, nem egymásét, hanem valaki másét, vagy másét sem talán. Csak egyedül, egymagunkban, botladozva. Füstmagányban. </div>
<div style="text-align: justify;">
A levegő kissé lehűlt, a szív hőmérséklete is, zajtalan rohant a másik után. Útközben beleütközött néhány kavicsba és mondatokat nyelt le a könnyeivel együtt, tócsává gyűltek a göröngyös betonon. Szétfoszlottan suhant, szemei vörösek voltak, de a sötétben úgy tetszett, mintha világítanának. Kísértet lakott bennük. Idegenként vándorolt a négyzetméterek között és keresett egy ismerős mesehőst, egy illatot vagy emlékvárat, de sík véletlenek őrizték keskeny álmát a nyárnak. Nem volt hova menni. Hirtelen előrelendült a tudatból a kocka, amin abban a szobában azt az ocsmány függönyt bámulja és szédül, menekülne, ha volna hova. Ki a világból, el a kezek forróságától, puhaságától, a visszakérdezés szégyenétől, minden egyes kudarc ígéretétől, ki a pipacspiros nappalokba, a tömény város ölébe, ahol rendre eltévedt évek múltán is. Ajkaira megszámlálhatatlan csillag ragadt és az ütközés, ami fénysebességgel hasított a mellkasába,lapított, nem tágított. A lábak egymás után rakták magukat, és a mosoly is görbült, ha görbülni kívánták. Messze volt tőle, egy másik élet, másik hasábján lépkedett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Később kicsire hajtogatta a ruhákat, ahogy tőle leste el, pedig ő sem tudta olyan apróra, olyan pontosan, meg is dicsérte érte, elmosolyodott. A szembogarak nyolc lábbal másztak át az övébe, felsértve otthonuk védő falait. Sós nedvet húztak maguk után, láthatatlant. Potyogtak, zajtalan folytak,érré,csermellyé,patakká,folyóvá,tengerré dagadtak. És az egykor lassan csordogáló kis cseppek dübörögve, eszüket vesztve rohantak végig a kétségbeesés meredek hegyfalain, nem kímélve senkit és semmit. A puha anyag megakadt a kezében, a színét szerette, az anyagában el tudott veszni, finoman kitapogatta a szövet lágyságát és lassan, óvatosan adta meg magát.<br />
Én nélküled már sírni sem tudok. És ha egyszer rájössz, hogy sírni jó, hogy a könnyek partot mosnak,tiszta vizet adnak, megfoghatod a kezeimet és elmondok neked mindent amit tudtál és amit még nem is sejtettél, mert attól fogva mi leszünk a két cseppből összemosott tenger, amit senki sem akar majd megtalálni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-hEYvCv4XVpQ/V3PHbd73lgI/AAAAAAAAHio/9fVHRLkvfrM0qczJ_0Z50icVRe1K3-5sQCLcB/s1600/cikkbe2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-hEYvCv4XVpQ/V3PHbd73lgI/AAAAAAAAHio/9fVHRLkvfrM0qczJ_0Z50icVRe1K3-5sQCLcB/s320/cikkbe2.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-20772386220906290372016-05-27T00:16:00.003+02:002016-05-27T00:16:30.517+02:00Költözés<div style="text-align: justify;">
Csomagolt, bebugyolált évek, csak az ég tudja hova rejtettelek titeket. Két lány kacag és kínait eszik egy felnövés nevű helyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Keresem magamban a percek súlyait, mint halász a legszebb halra, várok. Gondolok a kacsákra, fény ízű, hosszú, bolyongós sétákra. Nincsenek szavaim a félelemre. Görcsös nyugalom, béke,csend. Fárasztó hőség. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor hazamentem, már énekeltek a madarak. Eltévedtem zavaromban, másnap izomlázam volt a futástól. Ha édesanya tudná-gondoltam-, féltene. Idáig nem hallatszik semmi, csak maszkot viselő névtelenek nyúlnak mocskos kapaszkodók után. </div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor hallottam először madárdalt a fővárosban. Azóta átköltöztek belém, kényes dacot szültek, meg édes hazavárlakot. Csontokról tanultam, az enyémek töröttek voltak, mozdulatlan voltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy afroamerikai arc nézett velem szembe valami matricáról, visszafelé olvastam a betűket, hátha gyorsabban eltelnek a napok. Már része voltam, pedig csak megjelent, karjait kitárta, talán énekelt is, nem tudom, de az árnyéka látszott-homályosan, de makacsul-, és nem tudhattam, amit ma sem tudok, hogy elvisznek, vissza sem hoznak. Megfosztanak minden szótól, amit szeptemberben még papírra írva tépkedtem, hogy könnyebb legyen a megbocsájtás. </div>
<div style="text-align: justify;">
Önmagam felkiáltójele voltam, szakadt holdmagány. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs hangja a zajnak, lábak nélkül áll, kar nélkül ölel. Kerestem a békémet. Hogyan? Hogyan nem? Józan tudattal, álmatlan éjszakák ölében. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-gYDYvSwLsl4/V0d0DJ4rF2I/AAAAAAAAHg8/Y4mH_D1ABNgaj-OmEjDr8N0HoFmJ9DJkwCLcB/s1600/tumblr_n952kpl1FK1t5kidto1_1280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-gYDYvSwLsl4/V0d0DJ4rF2I/AAAAAAAAHg8/Y4mH_D1ABNgaj-OmEjDr8N0HoFmJ9DJkwCLcB/s320/tumblr_n952kpl1FK1t5kidto1_1280.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-16269776895853956512016-03-25T00:16:00.001+01:002016-03-25T00:16:13.815+01:00Diófa<div style="text-align: justify;">
Kidörzsöltem a szemeimből az emlékképet, amin az emeletes ágy szélén ülve felnövök.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kint emberek, bennem semmi. Ismeretlen fénypókok szövik az áttetsző szavakat mondatokká. Minden kimondott szótag halványul, majd eltűnik. Elnyeli a tejfölsűrű éjszaka. Kiapadt víztócsa a percek keringőjében, agyamba szorult gondolatok. Túl nehéz, engedd, hogy eltűnjek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszafelé szökdelek, lábak és talaj nélkül. Minden csak maszatos máz, parázsló fájdalomburok. Mázsában mérik az emlékperceket, mégis könnyű. Megbuggyant befőtt, kiradírozott árnyék vagyok.Soha nem is léteztem igazán. Akasztott ürességben úszó, elveszett sejtek. Azt képzelem, az életem csak egy álomsík, a villanypásztor nem csíp meg, ha megérintem, simogat. Hogy is érezhetnék egy ütést, ha a levegőbe adják? </div>
<div style="text-align: justify;">
Behunyom a szemem, ízetlen a szilvásgombóc. A kedvenc ételem. Zuhan a lila bicikli, magával rántja a rengeteg rágós matricát. Markolom az elmúlást. Csúszós sosevolt. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kék nadrágra emlékszem. Az egész előtt is utáltam. Pedig akkor még ott sem volt rajta az a szomorú folt, ami az idővel egyre csak nőtt. Mára túlnőtte a szívemet is. Hova szalad, ki tudja? Én semmit sem tudok. Ha tudtam volna, nem figyelek. Csak eljátszadozok bután a parancsoddal, és vállalom, hogy engedetlen, rossz kislány leszek. Vállalom, hogy kiöntöttem a vörösbort, hogy nemet mondtam. Mindent vállalok, csak hagyj választást. Nincs több titok, nincs több felesleges cipekedés. Én most elmegyek, mert nem akarom többé, hogy emlékezzen a bőröm a tenyered méretére. Nem bírom tovább. Kérlek, adj vissza magamnak!</div>
<div style="text-align: justify;">
Felejtsük el, hogy aznap, ott a diófa alatt senkivé tettél. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-sc7jyt0jRL0/VvR1MekcX_I/AAAAAAAAHec/XEJcCp2HmS0837ctmqWLbOs7H2MEQyBrg/s1600/tumblr_o3lfv0MrSn1tlb5xto1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://4.bp.blogspot.com/-sc7jyt0jRL0/VvR1MekcX_I/AAAAAAAAHec/XEJcCp2HmS0837ctmqWLbOs7H2MEQyBrg/s1600/tumblr_o3lfv0MrSn1tlb5xto1_400.gif" /></a></div>
<br />madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-55100014264696774152016-02-15T19:59:00.002+01:002016-02-18T11:47:11.818+01:00Tolvaj<div style="text-align: justify;">
A bolondok hónapja volt, mikor zavaromban azt mondtam; fázom, pedig már melegek voltak az éjszakák. Köztünk volt a nyár puha karja, akkor már közelebb tolt bennünket egymáshoz, és az összes kétségemet cseppfolyósra olvasztotta. Eleinte furcsállottam, hogy ebben a városban nincsenek csillagok az égen , ma már tudom, hogy az összes a szemedben költözött. Régen árvíz volt errefelé, most emberek vannak, és álmok. Talán túlélik a hullámverést. Mondtad, minden vagyok, így színeződtek ki fehér szárnyaim. Csipkésre kötötte az idő a lelkünket, és áttetsző szalagként font belőle szerelmes hónapokat. Rád mindig várni kell. Ülök, csepegnek a gondolataim, mint az olvadó jégcsap vízzé vált valója, és jégvár leszek, ha megjössz, a legszebb mind közül, mert te húzol előre kézen fogva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lassú égés, beborított szervek. Tömény vagy, fészek meleg és múltat metsző nyújtózkodó szuszogás. Engem ráfektetett, betakart, majd elaltatott a déli szél. Találkoztál vele, köszöntetek egymásnak, de nem figyelt a nevedre. Egy ágyban két test, viaszos álom a tükörkép. Nézem, mint a halvány lidércfény, hogyan lopod ki belőlem éjjelente a titkokat. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-lReoAyOo0hI/VsIf92hxB3I/AAAAAAAAHcw/Sfg3SFE1PeI/s1600/tumblr_o1rtkrGJvf1soe7c2o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-lReoAyOo0hI/VsIf92hxB3I/AAAAAAAAHcw/Sfg3SFE1PeI/s320/tumblr_o1rtkrGJvf1soe7c2o1_500.jpg" width="220" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-65164090683260005062015-12-18T01:44:00.001+01:002015-12-18T11:12:42.065+01:00Párhuzamos univerzumokba rejtett boldogságmorzsák<div style="text-align: justify;">
Hogy a tél hideg lesz és fagyos, azt egyikünk sem tudhatta. Halvány, olvadó párák lettünk a fényvillamos öreg ablakain. Azt mondtuk, hangulatot találni mentünk, de valójában egymást kerestük. Mindig, minden alvó porszemben a kérdéseidet fejtegetem, egész vörösek a szemeim a próbálkozással eltöltött időtől, de nem megy, mindig eltévedek, újra és újra;mintha porhó esne a vadak lábnyomára és kétségbeesve, üres hassal térne haza a vadász. Így élek én benned. Minden szavadon zakatolva, pilláid peremén pihenve, édesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Valami edényekről beszélgettünk aznap este, már nem emlékszem, arra sem, hogy kivel találkoztunk azon az éjszakán az aluljáróban. Később biztosan bemutattál neki, de már nem tudta ki vagyok. Mondjuk, akkor még én sem tudhattam kid is vagyok én neked valójában. Ebből a folyékony érzelemhullámból születtem valakiddé, pedig már jóval hamarabb kiterveltél, én meg csak magamban beszéltem otthon, persze rólad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig ez a kergetőzés egymás megoldásáért, ezek vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak arra emlékszem abból az estéből, hogy úgy ölelted a derekamat, mintha nem teremtettek volna soha mást a karjaidba, és csak mosolygok magunkon, hogy de hát majdnem nyolc hónap elteltével is teljesen beleillik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beletúrsz a fájdalomkupacomba, nem szándékosan, annyira, hogy vérezzen azért a seb, de ne fertőződjön el. Annyira, hogy ne hagyjon nyomot a ruhán a vérfolt. Valójában egy apró szúnyogcsípés, én vakarom el folyton-folyvást. </div>
<div style="text-align: justify;">
És mégis, most is, úgy zuhansz át rajtam az összes érintéseddel és mohó csókoddal, hogy bele akarok halni minden nélküled eltöltött pillanatba. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-e0Vb9LYliSI/VnNWzmLXEeI/AAAAAAAAHaM/avcd6Oa7thI/s1600/14bef308392e3a1738e81e580c24e070.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-e0Vb9LYliSI/VnNWzmLXEeI/AAAAAAAAHaM/avcd6Oa7thI/s320/14bef308392e3a1738e81e580c24e070.jpg" width="251" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-2009392828500941632015-10-28T22:40:00.000+01:002015-10-31T22:51:32.127+01:00Folyton csak szaladt<div style="text-align: justify;">
Bennem tornyosultak a halovány vágyak, lehántottad minden kérgemet. Bontottad, simogattad, engedett, vége lett. Csupasz, nesztelen, néma voltam. Egy árnyék sétált a kihűlt testen, csókjaival rózsákat fújt szanaszét a kóbor félhomályban. Akkor is ott vagy, ha leoltom a villanyt. Nincs már diófa, meg kiskori tapogatózás. Lehet, hogy sosem volt. Talán mindig csak te voltál, a dübörgő teherautók a mellkasban ha vagy, és a még hangosabb elefántok, mikor elbújtatnak a nappalok. Remegésed áthajlik a lepedőn, és felelek, csak lustán, ösztönösen. Mit tudhat arról a szív, amit a test akar? Kínlódva átvonszoltam az éveken terhes emlékét, és most ünnepélyesen leraktam, megtapostam hazug szavait, és csiribá, eltűnt. Engem most szeretnek, tudd meg! Szaladtam feléd, pici, elemlápafénnyi bátorsággal. Kíváncsi könnyeim végig gyalogoltak kiszáradt bőrömön. Rálehelted szerelmes szavaid. A horzsolások minden tónusa eltűnt, és a csomó, ahogy az áradó, vad folyók, kitört a vackából, belerobbant a gondolatba, és tintaként szétfolyt, beitta minden apró testfoszlány. Eltört karosszék lomtalanításra várva. Egy kábult nő felszállt az egyesre, rám nézett, de nem volt a szemében semmi. Szóltak neki, dobja el a zacskót, nem volt hová menekülnie. Nem volt hová menekülöm.<br />
Éjszakánként kiöleled belőlem a fájdalmat. Talán csak abból a nőből is ki kellett volna ölelnie valakinek. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-npNzcpymqKY/VjFAHAjNkDI/AAAAAAAAHXc/Sl5H6lzCic8/s1600/large%2B%252827%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-npNzcpymqKY/VjFAHAjNkDI/AAAAAAAAHXc/Sl5H6lzCic8/s320/large%2B%252827%2529.jpg" width="212" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-48236066599384885852015-08-11T20:27:00.002+02:002015-08-31T23:43:12.360+02:00Élni csak úgy, ahogy lélegzel<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Te Buda, én meg Pest.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egyetlen pillantásoddal felkelted a Napot, és várod,
szelíden várod mosolyom esetlen görbületét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Te Buda, én meg Pest. Köztünk pedig a Duna végtelensége. A
part esti homályából bontakozunk ki, ragyogva feldereng egy közeli perc.
Sűrűsödik a végtelen. Elbujdosnak előlünk a szelek, van már ki ölelje a lányt,
mondják, majd nagy duzzogva odébb állnak. Fürkészem a meg-megbotló némaságot
álmos testeden. És arra gondolok, ha csókolsz, nem vagyok. Csak lélek van, mit
neked adtam. Csupán csak meztelen semmi a mindenem. Nem birtoklom önmagam, te
rendelkezel velem, s te jó vagy, visszaadsz magamnak, mert szeretni nem tudsz
máshogyan, csak úgy, ahogyan élni; mással megosztva mindened. Mély, mohó
ölelésekben létezem. Szavaimon pihensz, ki-be jársz, mint a huzat a házban.
Nyitva felejtett ajtók mögött élünk szívünk hátra hagyott porcicáin. Csavargó
újhold ring, arany pírral arcukon köszöntik egymást a vad jövendők. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Élni csak
úgy, ahogy lélegzel.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mióta vagy, azóta látom a csendet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/--5y3S53r6zE/Vco-UaSMIQI/AAAAAAAAGig/-CJ7JCJC1Ac/s1600/tumblr_ndnozgak0d1smp5hoo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="209" src="http://4.bp.blogspot.com/--5y3S53r6zE/Vco-UaSMIQI/AAAAAAAAGig/-CJ7JCJC1Ac/s320/tumblr_ndnozgak0d1smp5hoo1_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-77926529136500750242015-07-03T17:34:00.000+02:002015-10-31T22:55:07.444+01:00"maradunk egészek egymás szívében"<div style="text-align: justify;">
Mikor az álmaidról meséltél, furcsa kis fények szökdöstek a szemedben. Én nézhetek így rád, mint mikor az ember egy percre elhiszi, hogy a csillagok birtokolhatók. Elég bátrak vagyunk hozzá, hogy elfújjuk a Holdat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kislány koromban azt gondoltam, hogy éjszaka kiszalad az emberből a lélek, és miközben gyengéden elterül a rugós ágyon a test, mindenféle kalandba keveredik. Az első kakaskukorékolásra aztán visszatér, szó nélkül összesimul szilárd párjával, és végleg megőrzi a komisz titkokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Örökké ringatsz, kis ladik vagy mély vizeken. Bordámra simuló megnyugvás. Apró sóhajokkal öleled mindig vacogó testemet. Csak a gyengék fáznak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy csókba furakodott hajszál pillanatnyi zavarunk, levedlettük a fájdalmat. </div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Te vagy a mantrám, csak hajtogatom a közös pillanatokat újra és újra, míg a Nap be nem hunyja sápadt szemeit. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-em_wfPmpQ3Q/VZasASYUPtI/AAAAAAAAFRU/QSuXYIHxaLw/s1600/tumblr_n916oqZoLs1qhttpto5_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-em_wfPmpQ3Q/VZasASYUPtI/AAAAAAAAFRU/QSuXYIHxaLw/s320/tumblr_n916oqZoLs1qhttpto5_500.jpg" width="219" /></a></div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<br /></div>
</div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-15553217983817932372015-05-08T21:47:00.003+02:002015-05-08T23:16:07.839+02:00Úgy<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/rw-C2GC0c2k/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/rw-C2GC0c2k?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1643188164763864056.post-64676996907136361472015-04-08T20:45:00.000+02:002015-04-08T20:45:25.416+02:00Ügyefogyott két emberÚgy borított be, mint a kiömlő vörösbor a hófehér damaszt abroszt. Belém ivódott, és nyomot hagyott az elkövetkezendő holnapokra. A szövetek felé kúszott, és hirtelen megbillentette a szívet. Kimoshatatlan lelkek lettünk attól fogva. Egyetlennek hittél, pedig csak egy voltam. Apró, megbarnult moha. Te meg az arra kószáló kóbor kutya, ki orrával megbökte puha testemet. Mikor rám találtál, nevettem. Sosem hittem, hogy látlak még. Először nem is érdekeltél. Most meg kacagok, ha felém fújja emléked a szél. Már nem szabadna félni, veled lehetne az újhold, ha akarnád, és cserepes ajkam nem fecsegne többé. Talán megkérdeznéd fájt-e, vagy miért vagyok ennyire nyugodt, de csak vállat vonnék és puszta gondolattá zsugorodnék. Tudod, ami éjjelente nem hagy békén.<br />
Nem figyeltem, bocs. Mondtál valamit?<br />
Én? Ja, nem. A szívemet hallhattad.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-bv-rduuGa8g/VSV27mmZEYI/AAAAAAAAFBc/g7u2K2x0OXw/s1600/e9c7c8ef1e0a2a9783f5245c710ab7cf.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-bv-rduuGa8g/VSV27mmZEYI/AAAAAAAAFBc/g7u2K2x0OXw/s1600/e9c7c8ef1e0a2a9783f5245c710ab7cf.jpg" height="320" width="226" /></a></div>
madárlelkűlányhttp://www.blogger.com/profile/06626387729241735666noreply@blogger.com0