Költözés
Csomagolt, bebugyolált évek, csak az ég tudja hova rejtettelek titeket. Két lány kacag és kínait eszik egy felnövés nevű helyen. Keresem magamban a percek súlyait, mint halász a legszebb halra, várok. Gondolok a kacsákra, fény ízű, hosszú, bolyongós sétákra. Nincsenek szavaim a félelemre. Görcsös nyugalom, béke,csend. Fárasztó hőség. Mikor hazamentem, már énekeltek a madarak. Eltévedtem zavaromban, másnap izomlázam volt a futástól. Ha édesanya tudná-gondoltam-, féltene. Idáig nem hallatszik semmi, csak maszkot viselő névtelenek nyúlnak mocskos kapaszkodók után. Akkor hallottam először madárdalt a fővárosban. Azóta átköltöztek belém, kényes dacot szültek, meg édes hazavárlakot. Csontokról tanultam, az enyémek töröttek voltak, mozdulatlan voltam. Egy afroamerikai arc nézett velem szembe valami matricáról, visszafelé olvastam a betűket, hátha gyorsabban eltelnek a napok. Már része voltam, pedig csak megjelent, karjait kitárta, talán énekelt is, nem tudom, de az árnyéka látsz