Madárlány

Mert ezüst színű cérnaszálon táncolt, tudta jól. A cérna puha volt, kellemes, jól esett a lábnak sétálni rajta. Sokszor gondolta, nincs súlya. Enyhe légmozgást érzékelt, mint a vágyakkal kitömött habos felhők, úszott ilyenkor az égen. Máskor villámok szaladgáltak a fekete lepedőn, ilyenkor halkan nekidőlt a csendnek, és feszítette, húzta, át akart lépni rajta, hogy megkeresse, megtalálja mindazt, ami tovább görgette volna az áttetszőre szőtt éjszakák alig látszó leheletén.  Lehetetlen hinni benne. Elfogadni könnyebb volt, mint gondolta volna. Csak leült egy tiszta sarokba és összeszámlálta szavait. Szeretlek, mondta már sokszor.  Hiányzol, rebegte vonatok olajos perceibe.  TE, kiemelve, nagybetűvel.  téged, halkan, mormolva a fal által védve, kissé eldadogva.  Jó ez így.  Mindig? m i n d i g Hideg lábakat melegített a másikhoz kuporodva. Boldog vagyok, szuszogta mafla hajszálak tengerébe. Nem tudom ereszteni, gondolta, most aztán nagy ...

Én nem tudhattam mi ez a céltalan gyökeret nem eresztés, e fáradt sóhaja az álmatlan napok tömegének. Valódi vagyok, néha elhiszem. De legtöbbször csak piszkálom a parázsló tüzet és szívből kacagok, ha véletlenül lángra kap. A kapualjban vártam, az unalom kavicsokat rugdosott előre, ahogy mindig is. Keserűen, megalázottan. A tarka álmok megszokták már a tagadást és a WC-ben sírást.  Ma csavarog a fájdalom, házon kívül vannak tetteim. Jobb karjával épít, a ballal pedig rombol. Sosem hívják, de mindig nagy lármát csap ott, amerre jár.A lelkem facsarja a citrom helyett. A súly pontosan huszonegy grammal kevesebb. Elárvult vesztesek vagyunk a szorongó éjszakából épített kalickában. Mint egy éjjeli látomás, úgy szerettünk. Ma győzni születtem, majd holnap ejtőernyő nélkül zuhanok. Érzem a szél akaratát, vágyom a mélység hidegét a bordáimon. És ki tudja fogsz-e még szeretni, ha már képtelen leszek a kapaszkodásra! Ha már csak egy leszek a sok idegen közül a rozzant hármasmetrón. Ha cs...