Hóvihar
Csak úgy lehet földet érni, ha van föld, ahová leérkezel.
Ismerem a párát, ami a hajamba tapad reggelente. A cipő kopogását a padlón. Vár. Rád vár.
Mindig rágom a szám szélét, ha ideges vagyok. Rossz szokás.Abból sok van. Túl sok.
Utoljára alszom el,mert hallanom kell az ütemre szuszogást. A csillagokba bújok, ott megtalálsz, ha visszajönnél. Várni nagyon tudok.
Azt hiszem, a legnagyobb hibám, hogy fél karral ölelek, és néma vagyok, ha zuhanok.
Nézem a távolodó utcát, az agyam táncol, valami ismeretlen dallamra és beleszédülök a napok réseibe. Nyikorgó bűntudat, hogy a kezdetkor és a végén is ott hagytalak. Takard el az életet, ezt teszik a gyávák. Az vagy, nem igaz?
Aztán megcsaltad magadat, és pelyhekké olvadtál. Gyönyörű,jéghideg hópelyhekké.
Túl sokáig hallgattál, most már beszélned kell, és az bizony nem fog egyedül menni.
Jöjjön hát a hóvihar.
Gyönyörű...
VálaszTörlésKöszönöm szépen:)
TörlésGyönyörűen írsz! :)
VálaszTörlésköszönöm szépen:)
TörlésHogyan jutnak ilyenek az eszedbe? Varázslatos, és elbűvölő... már a korábbi blogodat is olvastam és akkor is mindig levettél a lábamról... az írásaiddal nem lehet betelni! :)
VálaszTörlésDe aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm:) Örülök, hogy tetszik:) Hogyan jutnak ilyenek az eszembe?Őszintén szólva fogalmam sincs. Csak leülök, mert valamit mondani szeretnék, aztán ez lesz belőle. :)
TörlésEz gyönyörű nagyon tetszik,örülök hogy rád találtam :)
VálaszTörlésKöszönöm, én is örülök neked :)
VálaszTörlésNem tudom, hogy Te találtad-e meg az én blogom még anno, vagy fordítva történt (utóbbira gyanakszom) de azt tudom, hogy qrva jó ez így, mert tényleg, öröm olvasni a bejegyzéseid!
VálaszTörlésEz is zseniális lett, mint oly sok előző írásod! :)
Köszöntem, hogy itt lehettem s olvashattalak. :)
Én voltam Uram:)
VálaszTörlésÉs köszönöm szépen, részemről a szerencse :)