2014. december 14., vasárnap

Hóvihar

Csak úgy lehet földet érni, ha van föld, ahová leérkezel.
Ismerem a párát, ami a hajamba tapad reggelente. A cipő kopogását a padlón. Vár. Rád vár.
Mindig rágom a szám szélét, ha ideges vagyok. Rossz szokás.Abból sok van. Túl sok.
Utoljára alszom el,mert hallanom kell az ütemre szuszogást. A csillagokba bújok, ott megtalálsz, ha visszajönnél. Várni nagyon tudok. 
Azt hiszem, a legnagyobb hibám, hogy fél karral ölelek, és néma vagyok, ha zuhanok. 
Nézem a távolodó utcát, az agyam táncol, valami ismeretlen dallamra és beleszédülök a napok réseibe. Nyikorgó bűntudat, hogy a kezdetkor és a végén is ott hagytalak. Takard el az életet, ezt teszik a gyávák. Az vagy, nem igaz?
Aztán megcsaltad magadat, és pelyhekké olvadtál. Gyönyörű,jéghideg hópelyhekké. 
Túl sokáig hallgattál, most már beszélned kell, és az bizony nem fog egyedül menni.
Jöjjön hát a hóvihar. 

10 megjegyzés:

  1. Hogyan jutnak ilyenek az eszedbe? Varázslatos, és elbűvölő... már a korábbi blogodat is olvastam és akkor is mindig levettél a lábamról... az írásaiddal nem lehet betelni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, nagyon szépen köszönöm:) Örülök, hogy tetszik:) Hogyan jutnak ilyenek az eszembe?Őszintén szólva fogalmam sincs. Csak leülök, mert valamit mondani szeretnék, aztán ez lesz belőle. :)

      Törlés
  2. Ez gyönyörű nagyon tetszik,örülök hogy rád találtam :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, én is örülök neked :)

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom, hogy Te találtad-e meg az én blogom még anno, vagy fordítva történt (utóbbira gyanakszom) de azt tudom, hogy qrva jó ez így, mert tényleg, öröm olvasni a bejegyzéseid!
    Ez is zseniális lett, mint oly sok előző írásod! :)
    Köszöntem, hogy itt lehettem s olvashattalak. :)

    VálaszTörlés
  5. Én voltam Uram:)
    És köszönöm szépen, részemről a szerencse :)

    VálaszTörlés