"maradunk egészek egymás szívében"

-
Mikor az álmaidról meséltél, furcsa kis fények szökdöstek a szemedben. Én nézhetek így rád, mint mikor az ember egy percre elhiszi, hogy a csillagok birtokolhatók. Elég bátrak vagyunk hozzá, hogy elfújjuk a Holdat. 
Kislány koromban azt gondoltam, hogy éjszaka kiszalad az emberből a lélek, és miközben gyengéden elterül a rugós ágyon a test, mindenféle kalandba keveredik. Az első kakaskukorékolásra aztán visszatér, szó nélkül összesimul szilárd párjával, és végleg megőrzi a komisz titkokat. 
Örökké ringatsz, kis ladik vagy mély vizeken. Bordámra simuló megnyugvás. Apró sóhajokkal öleled mindig vacogó testemet. Csak a gyengék fáznak.  
Egy csókba furakodott hajszál pillanatnyi zavarunk, levedlettük a fájdalmat. 
Te vagy a mantrám, csak hajtogatom a közös pillanatokat újra és újra, míg a Nap be nem hunyja sápadt szemeit. 



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tótörténet

-
Kép
Nem tudom mi van ezzel a hellyel, de többedszerre mentett meg minket az idén. Napernyők, üres fagyispult, némi szél, kigyúrt emberek, és mindezeken túl kócos tóhullámok. Én még úgy emlékszem rá, mint a nyár legszebb helye, ahol egy gombostűt sem lehet leejteni a strandolóktól. Fülledt meleg, hosszú kocsisorok, bikini-tömeg. Nyaranta könyörögtem az édeseknek, hogy menjünk úszni, de általában csak a szőlő tövében olvasott Shell-katalógus színes lapjai maradtak, meg a sosem szűnő gyom a virágágyásban. Nénjéék egyszer elvittek, pöttöm voltam, és egy piros karúszóban kacagtam - a szemembe fröccsenő vízcseppektől alig látva - a boldogságot. Látjátok, ti is tettek velem valami jót, akkor még azt is tudtatok.  Aztán más lett, mintha közelebb húzták volna az Istenek néhány kilométert, pedig ott volt eddig is, csak az a pár centi magasság, ami miatt nem jött rám többé az a lazacszínű rövidnadrág (mikor Keresztanyu megvette hároméves voltam, és a bokámig ért. Kiskamaszként már a fenekemet ...
További információk

Izabellától

-
Kép
"-Sikíts , ahogy csak bírsz , Pest a legmegfelelőbb erre, mert tökéletesen ismeretlen vagy és amúgy sem árt, ha tudja, hogy ha kell, te kiereszted a hangod. De ki ám! Tudom, hogy jól fogsz dönteni, ha elsőre nem, hát majd másodszorra, de te Vera, neked meg kell találnod a legjobbat számodra. "Óriások vállán ülsz". "
További információk

Agyzaj

-
Kép
-Veronika, én nem értelek téged- mondta. Jó sokszor, kihangsúlyozva a szavakat, mintha fogba ragadt ételmaradék lenne. A fehér tapétába karcoltam. Dőlt, díszes betűkkel. Nem számít. Majd megfejtem milyen színű a csend. Némán rugdostam ki a szívemből a félelmet, és győzni akartam magammal szemben. Pörgött a körhinta, és én nem ültem rajt. A sárga villamos csilingelt,szelet kavart. Táncoltak a kócos fürtök, eltakarták a sebeket. Zihált a város a párás hajnalon. Levegő után kapkodott. Eltakartam magam, kristályos életed újra mozdul. Szárnyam a soha és az örökre határán verdes. Lüktet a vér az erekben, a tér összeszűkül és a kiáltás mozgatja a fák koronáit. Vérzik az égbolt, és cseppeket könnyez az ég. Már egy ideje nem tudok sírni. Bárcsak tudnék. Elfelejtesz és áthajolsz a múlt felett. Csak én esek le. Csak én zuhanok. Későre jár. Menj aludni, még meg kell értened!
További információk