2018. június 20., szerda

Létjelek

A Nap felé fordulva ténferegve átgurul az álom a sötét léttengerbe. Csend van. Egy általad kedvelt helyen más a hazautat keresi, leugrott a villamosról, nem kért segítséget. A hőmérsékletről nincs emlék, csak érzetek vannak. Keményen lélegző beton, sziréna-kábulat. Ez most az a valóság, amire gondolni sem merne senki. Aztán apró zihálás, az otthon meleg csókja a zakatoló szívverés nyugtatására. Milyen furcsa ez is, hogy a biztonság ambivalens, helyhez kötött lett, és onnan jön, ahova régen még vendégségbe se ment volna szívesen. Lengedeznek az álmok, fuvallatként kapaszkodni. Valamit félálomban furcsa mohapuha szeretettel felé ásít. 
Szomjas, pisilnie kell. Ez a szükségleteken túlmutat. Bármi jobb a karcoknál. 
Nem akar gondolkodni. Leejtette ide a Jóisten, de persze ez sem igaz, maga mászott ezidáig négykézláb, itt van, itt kap minden reggel mellkasára szívölelést. 
Egy ideig nem nézett tükörbe, tudod, mert magát látta benne. Azt mondják, fogadd el, szeresd meg. Fogalmuk sincs róla mit beszélnek. Nem láthatják a striákba festett csíkos könnyeket, hogy valójában szavakkal vagy tele, hogy van, amit ha körömkefével sikálsz, akkor sem tűnik el, csak fehérebb lesz minden mosakodásnál. 
Gyerekkorában szerette a számháborút, jó volt az erdőben elveszni. Egyszer, majdnem belesétált egy mocsárba. Szép lassan belecsúszhatott volna, míg a kékek a zászlót védik, a pirosak támadnak, két lány számát leolvassák, egy elbújt a bokrok közé, a többi izgatottan várja, hogy közelebb férkőzhessen az ellenfél térfeléhez, és csak a végső számláláskor derült volna ki, amikor a zászló új gazdát cserélt, vagy büszkén lobogott otthonában, hogy az aki ott elveszett, akinek egy cipő maradt az életéből, valójában csak erre várt, igazából nagyon is él. Valaminek történnie kell, hogy túl tudd élni magadat, hogy igazán megszüless, hogy ne cipeld tovább. Bárcsak elsüllyedt volna a mocsárban akkor, bárcsak tudna olyan jelent, ahol ha lehunyja a szemét nem látja magát a tükörben, mégis létezik, mégis ott van.  De hát él, és ez mindennél fontosabb, ha engem kérdezel. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése